Azok a jószágok tekinthetők inferiornak, melyek fogyasztása csökken a jövedelem növekedés hatására, és fordítva: nő a fogyasztás, ha csökken a jövedelem. Ennek a feltételnek teljesen megfelel a BigMac, de a másik nem olyan szigorú feltétellel nem értek egyet.

A közgazdászok azt mondják, hogy azok a termékek minősülnek inferiornak, melyek „olcsóak” és „alacsony minőségűek”. Éppen azért csökken a fogyasztásuk, ha nő a jövedelem, mert nem a silány minőségből akarnak többet fogyasztani az egyének, hanem a jobb minőségű termékből.

Ugyan a közgazdászok nem mondhatják meg, hogy milyen legyen az egyének preferenciája, de a fogyasztói racionalitásnak némiképp ellent mondd, hogy válság idején többet vásárolunk a „drága” McDonalds-os termékekből. Könnyen belátható, hogy egy rántott szelet sült burgonyával is kevesebbe kerül (ha otthon készítjük el mindenképp), mint egy Mekis menü.

Az elmélettel az a legnagyobb baj, mint általában az összessel, hogy csak egy szempontot néz, és annak alapján von le következtetéseket, pedig nem is biztos, hogy az a szempont a legfontosabb.

A válságból azért nem lehet levonni „értelmes” következtetéseket, mert nem csak egy tényező változik, vagyis nem csak az egyének jövedelme. Ha csak az egyének jövedelme változik, például csökken, akkor nem fognak többször gyorsétterembe járni, mert tudják, hogy sokkal drágább, mintha főznének.

A válság hatása az is, hogy az egyéneknek többet kell dolgozni, ha ugyanazt a jövedelmet meg szeretnék szerezni, mint azelőtt, vagyis tartani kívánják az életszínvonalat. Ez pedig kétségtelen, mert még hitelfelvétel árán is meg akarják őrizni azt az életszínvonalat, amit már egyszer elértek.

Tehát, mivel recesszió idején az egyének ugyanazért a munkáért kevesebb jövedelmet képesek hazavinni, reálértéken mindenképp, ezért másodállást kénytelenek vállalni, illetve más jövedelemszerzési lehetőségek után néznek. És itt jön a legfontosabb tényező, amit a közgazdászok előszeretettel hagynak figyelmen kívül: az egyén szabadidejének változása.

A szabadidő jelentős csökkenése miatt kevesebb idejük marad az egyéneknek ételt készíteni, ezért egyszerűbb, ha készen megveszik. És nem csak egyszerűbb, hanem szinte „muszáj” ilyen termékeket fogyasztani, mert éjjel ugye nem főzhet az ember. Tehát ez nem a jövedelem, hanem a szabadidő csökkenésének hatása.

Szerintem ennyire egyszerű a magyarázata annak, hogy növekszik a Mekis termékek fogyasztása válság idején; ettől függetlenül el lehet fogadni azt, hogy inferior, de fenntartással kell kezelni, mert egyáltalán nem „olcsó”.

Ha a megspórolt időt is figyelembe vesszük, amit munkával tudunk tölteni helyette, akkor eljuthatunk arra a következtetésre, hogy olcsó, de akkor már nem a terméket vizsgáltuk.

Válságban nő a munkanélküliség, vagyis többen vannak otthon…

Ez teljesen igaz, elvileg egyre többen tudnak a háztartással foglalkozni, főzni, azonban véleményem szerint ez csak 30-40%-os munkanélküliségi rátánál (ceteris paribus) lenne megfigyelhető, mivel a társadalom nagyobb része még mindig dolgozik, akár legálisan, akár illegálisan.