Firka a gazdasági elképzeléseimről

Közgazdaságtan mindenkinek, és nem mindig a mainstream fajtából. Akinek véleménye van, és szeretné, hogy megvitassuk, a "nemzetgazdasag @ gmail . com" címre küldhet levelet. Fontosnak találom, hogy visszataláljunk a társadalomtudományokhoz, mert a közgáz ennek a fának egy ága. Az egyének viselkedése befolyásol mindent.

Osztás

Share |

Friss topikok

  • Sztifler: @Sztifler: egyébként, jó példa most erre a jelenlegi állapot. felpörgetné a gazdaságot, ha gyengül... (2010.06.13. 20:14) Mentsük meg a devizahiteleseket? Vagy a gazdaságot?
  • CICMÓK: Remek összefoglalás. Remélem olyanok is olvassák akik tanulhatnak belőle. Várom a folytatást. (2010.05.16. 10:40) Olajcégek (2)
  • Sztifler: www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=2&k=4&i=133096 (2010.05.14. 10:44) Ments meg minket, "euró"!
  • mig8 (törölt): @NRG8: A benzin árának csökkentése nem okoz feltétlenül pazarlást. Mert hogyan is pazarolhatnál... (2010.05.05. 00:25) Gáz van a benzinpiacon - Vélemény
  • Sztifler: Köszönjük az írást! Nekem nagyon tetszett, és sok dolgot megtudtam belőle. (2010.04.28. 09:54) Olajcégek (1)

Linkblog

Olajcégek (2)

2010.05.14. 10:45 Sztifler

A következő poszt, Minditől:

 

Ha a blokk vásárlása körüli hercehurcán túl vagyunk, és eldöntöttük, hogy megvesszük az adott blokkot, akkor azért már tudni fogunk pár dolgot az illető blokkról és az alatta remélt szénhidrogén-vagyonról. Azonban e döntés megszületésétől addig a pontig, amíg birtokon belülre kerülünk, el fog telni némi idő.

 

Először is le kell ülni tárgyalni az előző tulajdonossal arról, hogy ő milyen feltételekkel birtokolta a blokkot, azaz mi volt az ő koncessziós szerződésében. (Ha közvetlenül az államtól vesszük meg a blokkot, akkor meg arról, hogy mi legyen benne.) Ezután pedig az illetékes hatósággal arról, hogy mi ezt a szerződést milyen módosításokkal tudjuk vállalni. Nem lesz kis menet, mert senki nem szeret rosszul járni.

 

Na és itt lesz fontos az, hogy milyen blokkot is szeretnénk megvenni. Ha közvetlenül az államtól (régiótól) vesszük meg és mi lennénk a terület első tulajdonosai, akkor jó eséllyel még „szűz” területről van szó. Ha már valaki birtokolta, akkor nagyon óvatosnak kell lenni, hisz számos oka lehet annak, amiért meg akar válni tőle. A jobbik eset az, ha a mező fejlesztésére nincs elegendő pénze.  (De a sikertelen kutatások eredményeit nem fogja senki sem önmagától elárulni.) Ha például egy nagy potenciálú területen akarnak egy „szűz” blokkot eladni, akkor könnyen lehet, hogy csak az utolsó – eredetileg értéktelenebbnek gondolt – földterületeket akarják eladni, ami könnyen lehet, hogy csak nagyon kevés szénhidrogént tartalmaz – nem véletlenül volt értéktelenebbnek tartva. És végül érdemes megemlékezni arról az esetről, ha már többé-kevésbé letermelt mezőről van szó. Hisz ekkor jó eséllyel mi leszünk az utolsó tulajdonosai, tehát a számokat, amiket mutatnak nekünk, némi szkepszissel kell fogadni. Azt sem árt tudni, hogy mi az, amit nem akarnak belőle eladni. A legnagyobb segítségünkre ilyenkor az előző évek termelési mutatói lehetnek, abból lehet talán a legjobban megbecsülni azt, hogy mi van még odalenn.

 

Nos tehát, miközben zajlanak a tárgyalások, rendszerezzük, hogy mi az, amit tudunk a blokkunkról! Vannak a geológiai és geofizikai ismereteink, amelyek már előzetesen értelmezve voltak. Így már tudunk becsülni egy készletnagyságot, ebből pedig egy időtávot, amíg a mezőt fejteni fogjuk. Ha nincs semmi infrastruktúra, vagy csak minimális van, akkor jól becsülhető az az időtáv és pénz, amíg a szükséges fejlesztéseket kivitelezzük. Nem árt ezeket többször is átismételni, mivel a tárgyalások bármelyik fordulójában előjöhet olyan új plusz információ, amely érdemben befolyásolja ezeket a becsléseket. És akkor az egész becslési számítási folyamatot át kell számolnunk. Ezen kívül fogjuk tudni, hogy milyen szállítókapacitást kell kiépítenünk ahhoz, hogy értékesíthessük a szénhidrogénünket. Persze csak nagyságrendileg, hisz amíg nem tudjuk a bázisunk pontos helyét, becslésnél többre nem vállalkozhatunk. Ami viszont fontos, hogy az adott blokk esetében ki veszi meg és mennyiért a kitermelt vagyont (piaci ár!). Szóval nincs új a nap alatt, a becsléseinket pontosítjuk egészen addig, amíg nem kerültünk birtokon belülre. Mondjuk majd utána is, de az már egy másik minőség.

 

Aztán vannak még olyan további ismeretek, amelyek bár nem tartoznak szorosan a blokkhoz, mégis fontosak a költségek becsléséhez. Ilyen az adott ország (régió) vonatkozó törvényi szabályozása, a munkaerő költsége, a területen jellemző időjárás, a politikai stabilitás (pl Irak), a közbiztonság, hogy mekkora veszteségekkel kell kalkulálnunk, hogy találunk-e alkalmas munkaerőt (van, ahol ezt nehéz összegereblyézni), hogy milyen kiépített úthálózat található a blokkon, stb. Tengeri blokkoknál számolni kell a fúrósziget megépítési idejével is. Ehhhez viszont tudni kell, hogy hol fog az üzemelni. Ugyan kutatni lehet hajóról is, de termelni nemigazán. A fúrósziget megépítéstől meg nem szabad sajnálni az időt, hisz a biztonság mindennél fontosabb. Biztos van, amit kihagytam, de most csak ennyi jut eszembe.

 

Nagyon sok részletkérdés nyerhet nagy fontosságot! Például mindenki úgy gondolkodik, hogy olyan határidőket vállal, amiket biztonsággal tud tartani. Nade mi van, ha ez mégsem sikerül? Az is elég kellemetlen, ha csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy a cég, aki elvállalja a geofizikai méréseket – mondjuk így –, nem dolgozik túl megbízhatóan. Vagy ha a fúrós cég csak lassan tud haladni, mert nem áll rendelkezésre a beépítendő anyag. A kekeckedő vámhatóság is sokat ronthat egy üzlet sikerén, ha feltartja a szükséges anyagok elvámoltatását. A munkaerő fegyelmezettségére is érdemes odafigyelni! Ha esténként síkrészegre isszák magukat, akkor a másnapi munkavégzés sem lesz 100%-os. Vagy épp ha a közelben lévő potenciális munkaerő nem elég képzett, akkor távolról kell azt beszerezni. Ugyanilyen fontos a biztonság. Egy üzemi baleset kivizsgálása sokszor akár hónapokra is leállíthatja a fejlesztéseket. Vagy épp a környezetvédelem. Ez nem csak pusztába kiáltott szó, hanem a cégek saját érdeke, hogy ne legyen környezetszennyezés, bár erre néha a valóság rácáfol.

 

Szóval tegyük fel, hogy minden elintéződött és birtokon belülre kerültünk. Egy lejáró blokknál ilyenkor gyakorlatilag rögtön meg lehet kezdeni a szükséges fejlesztéseket: az infrastruktúra átépítése / felújítása, a fúrások esetleges kitisztítása. És ezzel párhuzamosan folyhat a kutatómunka, amely gyakorlatilag addig folyik, amíg nincs kellő ismeretünk a mezőkről. A fejlesztések viszont fontosak, hisz beüzemelni a termelést nem egy nap, ellenben mi minél hamarabb bevételt szeretnénk. Ugyanez igaz a bizonyított készlettel rendelkező blokkokra is, csak ott a fejlesztés a kiépítésre irányul. Szűz blokk esetében pedig minél hamarabb el szokták kezdeni a kutatásokat. Általában a koncessziós szerződésben azt szokták rögzíteni, hogy a rendszeres termelés megindulásától vannak kötelezettségeink, de ne legyenek illúzióink: egy blokk mindig termel veszteséget. Persze sok társaság halasztja a kutatások megkezdését, ha az olaj világpiaci ára épp lefelé tart. Egyrészt a pénzzavar miatt, másrészt mert ha van találat, akkor onnantól kezdve sokkal jobban köti a kezét a szerződés, hisz teljesítenie kell. Ilyenkor meg ugye nem szerencsés, ha nincs pénz a szükséges fejlesztésekre és hitelt kell ezekre felvenni, ráadásul a kitermelt naftát csak nyomott áron tudja értékesíteni.

 

Fontos még megjegyezni, hogy egy rendes geofizikai kutatás kb egy évig tart és utána még pár hónap legalább az értelmezés. Ha van fúrásra érdemes hely, akkor általában az is el tud vinni egy évet. És következik a termelési logisztika kiépítése. Ezenközben jönnek először a lehatároló furások, amellyel a mező nagyságát próbálják bizonyítani. Minden egyes új vizsgálat után egy újabb értelmezés zajlik, amivel pontosítják a készletnagyságot, a termelési időtávot, stb. És emellett zajlanak a termelő kutak kiépítése, amelyek bizonyos távolságra sorakoznak egymástól. Ez számos paramétertől függ, amelyek közül a szénhidrogén viszkozitása és a nyomás az egyik legfontosabbak, mivel ebből tudjuk kiszámolni, hogy az adott kútba maximálisan milyen távolságról jöhet be a nafta. Ebből következik a termelő kutak optimális távolsága. Olaj esetében ez a távolság jóval kisebb, mint gáznál; gáz esetében – ha szerencsénk van – akár egy kút is elég.

 

Meg kell még emlékeznünk ezekről a lehatároló fúrásokról. Az első kutatófúrást oda telepítik, ahol a legvalószínűbb a szénhidrogén jelenléte és ez a csapda típusától függően egyben az a pont is, ahol a legtovább várható a termelés. Viszont a lehatároló fúrás nem ilyen helyre települ, hisz nem az a célja, hogy minél tovább termeljünk belőle, bár nyílván ez is fontos. Ezeknek a kutaknak, ha szénhidrogént találnak, akkor a termelésben, ha nem találnak, akkor esetleg a nyomásviszonyok biztosításában van szerepük.

 

No és akkor jön az egyik legfontosabb időpont: a termelés megindulása. De erről majd legközelebb.

 

2 komment

Címkék: olaj kitermelés portfolioblogger olajcégek

A bejegyzés trackback címe:

https://socialeconomy.blog.hu/api/trackback/id/tr742002239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CICMÓK 2010.05.16. 10:40:24

Gratulálok! Jó az ismertetés. Remélem többen olvassák és okosodnak, mert nagy a tudatlanság az olajipart illetően. Csak a sok pénzt, profitot látják benne, pedig hatalmas pénzeket kell kockáztatni a kutatásban, befektetni a termelésbe, és várni az eredményt. Nagy sikerek és nagy bukások is vannak.
Sajnos nagyon sok szakmaiatlan információ jelenik meg sok helyen, aminek sokszor van helytelen következménye a hazai energia politikára vonatkozóan.

CICMÓK 2010.05.16. 10:40:24

Remek összefoglalás. Remélem olyanok is olvassák akik tanulhatnak belőle. Várom a folytatást.
süti beállítások módosítása