Azt állítják az okosok, hogy jó lenne, ha minél hamarabb euróval fizethetnénk a közértben, ha zsemlét akarunk venni. De miért is lenne ez olyan jó nekünk a jelenlegi helyzetben?
Az euró bevezetése ugyan a jelenlegi helyzetben „nem túl esélyes” Magyarországon, de a törekvés megvan, állítólag. A maastrichti kritériumoknak való megfelelést próbálja (illetve próbálta) a gazdaságpolitika megvalósítani, de legalábbis ezt kellett volna tennie. Más kérdés, hogy többek közt a válság is közbeszólt.
Én mégis azt gondolom, hogy nem lehet alárendelni egy gazdaságpolitikát annak, hogy bevezessük az eurót. Természetesen az övezetben lévő országok biztonságban érezhetik magukat; a befektetők bizalma is sokkal erősebb irántuk, mivel nem kell az árfolyamkockázattól tartaniuk.
Ha az ország mégis a kritériumok kizárólagos betartására törekszik, a fiskális restrikció túlhűtheti a gazdaságot és a kormány a belső kereslet visszaesését nem lesz képes semmilyen eszközzel kompenzálni. Amikor a célok megfelelésére törekszik ez ország, akkor még nincs biztosítva az euró. (Pl. Magyarországon sokkal magasabb kamatot kell adni a befektetőknek, mert az árfolyam egyáltalán nem tekinthető stabilnak.)
Fontos továbbá, hogy milyen az adott fizetőeszköz euróval szembeni árfolyama. A magyar fizetőeszköz az utóbbi évben jelentősen gyengült (230-as árfolyamról jelenleg 270), és ha ezen a szinten stabilizálódna az árfolyam az negatív hatást gyakorolna a magyar vagyonra; részvényekre, a forintban elhelyezett megtakarításokra.
Elsődleges cél tehát az, hogy a magyar gazdaság „minden szinten” versenyképessé váljon, valamint, hogy a termelékenységünk jelentősen javuljon. Csak ezután lehet törekedni az euró bevezetésére.
Természetesen örömteli lenne, ha hamar meg tudnánk felelni a feltételeknek, de tudnunk kell, hogy ez még az erős, jól teljesítő gazdaságoknak is nehéz, akik nincsenek ennyire kitéve a világgazdaság „hangulatának”.
