Firka a gazdasági elképzeléseimről

Közgazdaságtan mindenkinek, és nem mindig a mainstream fajtából. Akinek véleménye van, és szeretné, hogy megvitassuk, a "nemzetgazdasag @ gmail . com" címre küldhet levelet. Fontosnak találom, hogy visszataláljunk a társadalomtudományokhoz, mert a közgáz ennek a fának egy ága. Az egyének viselkedése befolyásol mindent.

Osztás

Share |

Friss topikok

  • Sztifler: @Sztifler: egyébként, jó példa most erre a jelenlegi állapot. felpörgetné a gazdaságot, ha gyengül... (2010.06.13. 20:14) Mentsük meg a devizahiteleseket? Vagy a gazdaságot?
  • CICMÓK: Remek összefoglalás. Remélem olyanok is olvassák akik tanulhatnak belőle. Várom a folytatást. (2010.05.16. 10:40) Olajcégek (2)
  • Sztifler: www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=2&k=4&i=133096 (2010.05.14. 10:44) Ments meg minket, "euró"!
  • mig8 (törölt): @NRG8: A benzin árának csökkentése nem okoz feltétlenül pazarlást. Mert hogyan is pazarolhatnál... (2010.05.05. 00:25) Gáz van a benzinpiacon - Vélemény
  • Sztifler: Köszönjük az írást! Nekem nagyon tetszett, és sok dolgot megtudtam belőle. (2010.04.28. 09:54) Olajcégek (1)

Linkblog

A társadalmi és gazdasági fejlődés (Alexander Gerschenkron elméletének elemzése alapján)

2010.03.16. 23:13 Sztifler

A fejletlen országok úgy tudnak felzárkózni a leghamarabb, ha közvetlenül átveszik a legmodernebb technológiákat – állatja Alexander Gerschenkron, legalábbis közvetve. A következő pár oldalban megpróbálom elemezni és összevetni a gazdaságtörténész főbb gondolatait társadalomról és gazdaságról, valamint igyekszem hozzáfűzni jelenlegi eseményeket, melyek alátámaszthatják az elméletet.

Az Economic Backwardness in Historical Perspective című tanulmányban azt bizonyítja, hogy a fejletlenebb országok hamarabb bejárhatják a fejlődés útját, mert van „példa” előttük. Nem feltétlenül ugyanazt a szerves „vállalkozó-központú” fejlődési modellt, hanem a „bank és pénzintézet központút” illetve az „államilag vezérelt, erőltetett” modellt.

A történelmet erősen befolyásolja az adott történész „nézőpontja, álláspontja és érdeklődése”. Ezzel a nehézséggel együtt mutatja be Gerschenkron a fejlődés útját, gátjait és lehetőségeit. Véleményem szerint, a modern világban az a legfontosabb kérdés, hogy mekkora áldozatot érdemes és szükséges vállalni a fejlődés és a felzárkózás érdekében. Ha olyan társadalmi folyamatokat indít be, melyek növelik a szegénységi kockázatot, perifériára szorulást, az elszegényedést, és a társadalmi kohéziót törik meg, akkor nem biztos, hogy érdemes az áldozatvállalás.

Az elmaradottság elemei

A fejlett ipari országok fejlődésének az útja megmutatja az utat a fejletleneknek. A fejlett ország a fejletlennek saját jövőképét mutatja. Gerschenkron úgy véli, hogy a modellek korlátozottan működőképesek, amik a tőke és a munka helyettesíthetőségéről szólnak a fejlett és a fejletlen országokban. A valóságban sokkal összetettebb a kérdés, ugyanis az ipari munkaerő, mint „stabil, kiforrott, megbízható társadalmi réteg” teljesen hiányzik a fejletlen országból. Így a tőke munkával való helyettesíthetősége önmagában nem megoldás.

A relatív olcsó munkaerő (fejlettekhez képest) azonban vonzotta a tőkét a fejlettebb országokból. Ez a technológia vonzásával járt együtt. Jól mutatja ezt a vas- és acéltermelés az egyes országokban. A német kohók hamar fejlettebbek lettek az angoloknál, ami nem is meglepő, az azonban igen, hogy az orosz kohók felszereltsége kezdték felülmúlni a németekét is a XX. század elején. […] Nem minden ágazatban volt ez így, a gyapottextíliák kibocsájtásában Anglia megtartotta vezető szerepét.

Fontos kitétel továbbá, hogy a gyorsabb növekedés csak akkor érhető el, ha „produktív” szektorok indulnak fejlődésnek. A támogató intézményi struktúra hasonlóan elengedhetetlen tényező.

Bankok és az állam

A bankok olyan intézmények, melyek megalakulásának közvetlen hatása volt a gazdaságra: vasútépítés, gyár-, csatorna-, kikötőépítés és városok modernizációja.

Németországban inkább a bankok, Oroszországban pedig az állami beavatkozás volt az „iparosodás hajtómotorja”. Németországban a bankoknak és az ipari vállaltoknak szoros együttműködése az egyik kulcskérdése volt a fejlődésnek.

Oroszország kevés tőkével rendelkezett és a bankrendszer sem volt hatékony, valamint a korrupció is elviselhetetlen mértékű volt. A kései jobbágyfelszabadítás, a polgárság kialakulásának hiányából fakadóan az állam lett a fejlődés motorja. Egyes iparágak fejlesztésére koncentráltak, leginkább a nehéziparra.

Az iparosodás tehát különböző társadalmi összetételek mellett másképp ment végbe. Gerschenkron azt állítja, hogy: „minél elmaradottabb az iparosítás előtt álló ország intézményrendszere, annál erősebb beavatkozásra van szükség.”

Azok az országok, akik nem tudják bejárni a szerves fejlődést, az államnak feltétlenül szerepet kell osztani, hogy csatlakozzanak a centrumhoz. Ez lehetőségeket és veszélyeket is rejthet egyben.

Gerschenkron elutasítása

Az MTA azon a véleményen van, hogy a Gerschenkroni tanok megkérdőjelezhetőek, elavultak és a kutató számos követője is később inkább cáfolta őt, mint egyetértett vele. Azonban nem biztos, hogy el kell fogadnunk ezt a kritikát, mert írásai (és következtetése) párhuzamot mutatnak Keynessel, akit szintén számos kritika ért, mert állítólag „meghaladták” már. Most azonban, hogy válságban tengődünk, azért elővették Keynes poros írásait, és alkalmazták is rendesen. Még akkor is, ha azt állítják, hogy nem is Keynesián gazdaságpolitikát folytattak a világban, azért minden lényegi ponton megegyezett azzal.

Gerschenkron védelmében

Ha továbbgondolom Gerschenkron tanait, arra a következtetésre jutok, hogy minden esetben fel kell mérni, hogy milyen károkat okozhat a társadalomban a fejlődésre, növekedésre, egyensúlyra vagy az úgynevezett „konvergenciára” fordított energia.

Ha arra gondolok, hogy hogyan javulhatnánk az EU szintjére, illetve az eurózóna GDP/fő-jének a szintjére, akkor közgazdaságilag világos, hogy áldozatok árán. Milyen mértékig érdemes vállalni ezeket az áldozatokat?

Vélemény a modellekről

Belátható, hogy a kínai modell szerint elég könnyedén fellendíthető a gazdaság, csupán az egyének életkörülményeit kell megnehezíteni egy időre. Magyarországon is (bizonyos keretek között) lehetőség lenne pl. az egyének béreinek csökkentésére, a nyugdíjak csökkentésére és az egészségügyi ellátás privatizációjára. Például, csak az gyógyulna meg, aki ki tudja fizetni a költségeket. Néhányszázezer esetleg millió ember élne nyomorban vagy halna meg, de a bevételekből illetve a ki nem fizetett bérekből fellendíthető lenne a gazdaság. Bár, Magyarországon még ez sem lenne elég, de erre majd a végszóban térnék ki.

Fodor Mihányné remekül összegzi egy bekezdésben a főbb összefüggéseket: „Az erőltetett szovjet iparosítás példája megismétlődött Kínában a „nagy ugrás” idején, 1958–60-ban. Ott is minden erőforrást, minden élelmiszert át akartak csoportosítani az ipari szektorba; az iszonyatos „eredmény” 26 millió halott volt. Edgar Snow erről is azt írta: éhínség nincs, csak rosszul tápláltak az emberek; egyébként pedig érthetetlenül passzívak a kínai parasztok. Ezt a véleményt azután átvették olyan zsurnaliszták is, akik soha nem jártak Kínában. A harmadik világ tárgykörében szintén felvetődött a téma: W. W. Rostow, C. Black és A. Gerschenkron, a modernizáció-elméletek képviselői azt mérlegelték, mekkora árat érdemes fizetni a korszerűsítésért, és érveléseikben mindhárman felhasználtak valamit a szovjet éhínségről készült újságírói jelentések logikájából. Az államnak erőteljesen be kell avatkoznia az iparosítás érdekében (Gerschenkron); a vidéknek a mezőgazdasági termékek exportja révén hozzá kell járulnia az ipar támogatásához (Rostow).

Mint az látható, az erőltetett iparosítás (mai kontextusban: erőltetett fejlődés) nagy valószínűséggel nem éri el a célját, vagy csak olyan eszközökkel, melyek a társadalomtudományt messziről elkerülik, és az egyént figyelmen kívül hagyják a modellben. Milyen fejlődés az, ahol a társadalom egy része nyomorban él, pontosan a fejlődés következtében? Ezt azt hiszem, hogy nem csak én érzem ellentmondásnak. (Bár egyes liberálisokból kinézem, hogy azt állítanák, paradoxon.)

Tehát láthatjuk, hogy a fejletlen államoknak nem feltétlenül a liberalizmus ad megoldást a problémáikra, mert csak akkor vándorol oda a tőke, ha kedvezőbb feltételekkel tudnak dolgoztatni a nagyvállalatok (alacsonyabb bér és adók), kompromisszumot kötve azzal, hogy az infrastruktúra, a termelékenység és egyéb tényezők relatív kedvezőtlenebbek, mint a fejlett országokban. Ám az alacsonyabb bérek és adók még mindig nem jelentenek megoldást, csak abban az esetben, ha ez a munkaerő képzett is.

Sokkal inkább az állam az, aki hatást tud gyakorolni a fejlődésre, és végbe tud menni egy „nem szerves fejlődés”. Erős államra van szükség (és nem kevésbé erős állami felügyeletre), aki megteremt egy olyan intézményrendszert, mely képes választ adni a kérdésre. Magyarországon úgy tűnik, hogy a korrupcióra, tőkehiányra stb. nem adott megfelelő választ az állam, mert a hatalmon lévők képtelenek voltak kezelni vagy alárendelni saját érdekeket, és az érdekcsoportok akaratát a közösség érdekének, vagyis a korrupció állami kereteken belül folytatódott. Nos, ezért nem lenne elég, ha nagyobb bevételeket illetve kisebb kiadásokat produkálna az állam.

Következtetés helyett

A Gerschenkroni tanokat tehát nem elutasítani kell, hanem figyelembe venni a körülményeket. Legfőképp a globalizáció hatását a társadalomra és a gazdaságra, mert ha akarjuk, ha nem, bizony hatással van ránk.

Azért, hogy bebizonyítsuk, Gerschenkron tanai ma is megállják a helyüket, Székely-Doby Andrástól idézve: „napjainkban is érvényes marad az a tétel, miszerint egy ország a gyors fejlődés reményében mindig az adott kor legfejlettebb technikájának átvételéről és alkalmazásától várhat sikert. ” Egy az egybe Gerschenkron.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország korrupció állam portfolioblogger alexander gerschenkron gazdasági fejlődés gazdasági elmaradottság fejlett ország technika technológia átvétele

A bejegyzés trackback címe:

https://socialeconomy.blog.hu/api/trackback/id/tr801845775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása