De kár, hogy a többi ország nem úgy járt el, mint Magyarország. Meg kellett volna szorongatni mindenkit, és akkor kilábaltunk volna a válságból. Legalábbis Oszkó Péter ezt mondja, még ha nem is nyíltan.
„A miniszter szerint a hitelekből finanszírozott - nem csupán magyarországi - növekedés elkerülhetetlenül válsághoz vezet, számos kormányzat azonban a kilábalást az adósságteher növekedésével járó, a hosszabb távú kilátásokat viszont nem javító ösztönző csomagokban látta meg.”
A hitelből finanszírozott beruházás és komparatív előnykihasználó-javító növekedés nem vezet válsághoz, a fogyasztásorientált növekedés vezethet válsághoz. Vagyis, pl. a 13. havi nyugdíj hitelből finanszírozása válsághoz vezethet. Mondjuk, szerintem inkább államcsődhöz.
Az ösztönző csomagokról nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy milyenek lesznek a hosszabb távú hatásai, a mélyebb recesszió elkerülése a lényeg. Az élénkítés válságban igen fontos, a bizalom és a fogyasztás helyreállítása stb., szerintem ezt nem kell magyarázni. Akinek mégis, az olvassa el Keynes írásait.
Hozzáteszem, ha nincsenek kilábalást ösztönző csomagok a pénzpiacok bezuhannak, mert a befektetők „bedurculnak”. Aztán nézhetünk. Ki vállalna úgy kockázatot, ha még az állam sem áll a gazdaság mögött (illetve nem kötelezné el magát a mielőbbi helyreállítás mellett)?
A Lehmann tesókat is meg kellett volna menteni, mindenki világosan látja, még akkor is, ha ez adósságteherrel jár, és közvetlenül nem segíti a hosszú távú növekedést. – De a rövidtávú mélyebb recessziót megakadályozza. (Megint Keynes.)
Ez a legalapvetőbb baj az ilyen figurákkal. Amikor rövidtávon kell gondolkodni, akkor előhúzzák a hosszúkártyát, mikor meg hosszútávon, akkor azt mondják, hogy azt nem tudja senki, hogy mi lesz 10 év múlva.
Persze, nem tudja senki; azt azonban lehet tudni, hogy milyen lesz pl. a társadalom összetétele. És ha a legnépesebb csoport a 60 év felettiek lesznek 20-30 év múlva (Magyarországon), akkor már hiába változik meg a mainstream szemlélet, akármilyen szuper modellt gyártanak le, a nemzetgazdaság összeomlik. Vagy nem folyósít nyugdíjat. Vagy lehet 70 éves korig dolgozni.
Talán, ha visszatalálnánk a társadalomtudományok világába a matematikaelméletből, akkor világosan látná mindenki: hogy demográfiai trendfordulóra van szükség, nem nyugdíjreformra, vagy folyamatosan emelni a korhatárt, mondjuk 70 évig, aztán meg 80-ig. Akkor biztos fenntartható lesz a rendszer, a ratkósók meg a baby-boomerek sem okoznak majd gondot. Szóval, a motivációt meg a bizalmat kéne az emberekben is „helyreállítani”, a biztonság érzését és a hitet. Ha mindenki eljutna az Önmegvalósításig, akkor az véleményem szerint trendfordulót eredményezne, de talán az is pozitív lenne ha a fiziológiai és a biztonság iránti vágy szükségleteink ki lennének elégítve. Aki nem érti, olvasson egy kicsit Maslowról. Messzire jutottunk az eredeti témától.
„"Magyarország bölcsebben járt el" - írta Oszkó Péter, és részletesen ismertette a magyar pénzügyi és gazdaságpolitika új irányát, amely a 2009 tavaszán megalakult kormányhoz köthető, és amely a megszorító intézkedésekkel jelentősen lefaragta a költségvetési deficitet.”
Magyarország azért van különleges helyzetben, mert a világgazdasági viszonylatban szinte elhanyagolható, hogy mit csinálunk. Nem befolyásolja Amerikát, Kínát, sem Franciaországot, hogy mi történik itt. Tehát, még válság időszakában is léphetünk elvileg irracionálisat, és azt tesszük (tettük a legmélyebb recessziüban), amit a „többiek” majd a fellendülés időszakában. Talán ezzel előttük járunk.
De azt a kijelentést, hogy Magyarország bölcsebben járt el kicsit elfogultnak érzem. Ezzel azt mondja, hogy mindenkinek így kellett volna eljárnia. Szerintem, nem kell részletezni milyen hatásai lettek volna ennek, de a tavalyi GDP csökkenés többszöröse lett volna; és az ipari termelést, meg a szolgáltatásokból fakadó jövedelmet kinullázhatnánk. Az agráripart csak azért nem, mert a búza akkor is megterem, ha senkinek sincs munkája, bedőlt a hitele, elárverezték a házát, és az export is 0-zódott. Bár, nem lenne, aki feldolgozza, azért éhen nem halnánk.
Ha pedig arra gondolunk, hogy az államok restriktív gazdaságpolitikát követtek volna (mint Magyarország, amit Oszkó bölcsességnek tart), és abból munkahelyeket hoztak volna létre stb., akkor azt nem szocializmusnak hívnák?
(Hozzáteszem, az IMF "érdeme" a magyar egyensúly. Nem Oszkóéké.)
